Bukta

Bukta

Hozzávalók:

Tészta: 3 dl langyos tej, 50 dkg finom liszt, 5 dkg élesztő, 3 evőkanál porcukor, 1 mokkáskanál só, 2 evőkanál olvasztott margarin

Töltelék: kb. 25 dkg lekvár . (Én felét eper lekvárral , felét szilva lekvárral töltöttem)
Kenéshez: 1 tojás sárgája 
Elkészítés: Minden hozzávalót kenyérsütőgépbe raktam  az olvasztott margarin kivételével és elindítottam a dagasztó programot. Amikor a tészta már elég szépen összeállt, hozzáadagoltam apránként a 2 evőkanál olvasztott margarint is. Amikor a gép összegyúrta a tésztát, kelesztőtálba tettem és megkelesztettem. Mikor megkelt, lisztezett asztalon kb. 30 cm-es sugarú körré nyújtottam és fánkszaggató híján lisztezett pohárral  25 db kört szaggattam ki. Mindegyik közepébe kb. diónyi nagyságú  lekvárt tettem. Alul összecsíptem a tésztát, gombócokat formáztam belőlük. Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és egymás után belerakosgattam a bukta gombócokat úgy, hogy minden gombóc oldalát megkentem olvasztott margarinnal.. Ezután a tojás sárgájával lekentem a buktákat, majd kb. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt megsütöttem.

Ha nem lehet Tiéd.....

Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok

apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.

Hát igen  valahogy ma ez  fejezi ki a lelki állapotomat .  

Nézelődtem  és ezt a " verset " találtam.

Igaz  nem  én írtam, de  nagyon  szép, és nagyon igaz !!!!!

Mindenszentek

Mindenszentek

Gyertyát gyújtok ,és látom hogy apró lángja el ég.   E

gyertya,pislákoló,fénye hozzád talán  elér. Szeretetem

gyertyája ez,és Érted ég. Állok  a sírodnál,  és várom, hátha

még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen.

Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én, szállunk, repülünk, ölel

a fény. Ilyenkor újra szép a világ. Az álomból egyszer csak

megérkezem: fekete betűk a sírköveden … Megint elszöktél,

mint az álom. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma

is sírnak az Angyalok velünk. Hisz elment tőlünk, kit nagyon

szerettünk. Némán könnyeznek az elsárgult levelek,

hangtalan ejtem ki nevedet. Szívem sajog, fáj, utánad kiált

! Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád! Nem vehet

csak úgy el Tőlem a rút halál, hisz érted éltem én, maradj

még tovább! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük.  Tudom

, hogy menned kell, lelked már velük. Megjelent az égen

egy láthatatlan sugár.  Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz

már. Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel... Te leszel

majd az, ki engem felemel. Már nem sírok, látod?

Elengedlek hát. Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ

vár! Sok-sok szeretettel gondolok most Rád, Ha sírnak az

angyalok, tudom, hogy vársz. Mikor kisüt a nap, látom,

hogy mosolyogsz. Reggeli szellővel könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát.  Álmodd azt a

csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy,

még most is velem, Bennem élsz tovább, míg dobog a

szívem.

Mosoly

A mosoly!

A gyermekek tiszta szívvel, csillogó szemekkel, őszintén mosolyognak a világra. Aztán felnövünk és minden megváltozik.  Már csak elvétve vagyunk képesek önzetlenül jókedvet ajándékozni másoknak. Pedig a nevetés egészséges, boldoggá tesz és megszépít bennünket.

Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újratanulhatnánk mosolyogni még mielőtt bármit megítélnénk.” (Stephanie Dowrick)

A mosoly ragadós !  A  pár  hetes baba is képes arra, hogy felvidítsa környezetét,  és érzelmeket ébresszen még a legzordabb szívű emberben is. Mert a mosoly ajándék. Olyan érték, amely mellett talán sokan elmegyünk, hiszen természetesnek találjuk, mégis legtöbbször fukarkodunk vele.

A felnőttek azonban másért mosolyognak, mint a babák: meg akarjuk  nyerni maguknak a másikat, el akarunk  érni  valamit. Az őszintétlen mosoly azonban hamar lelepleződik, hiszen arcunk és szemünk tükrözik valódi érzelmeinket.

ENÉ REMACLE: A MOSOLY

 A mosoly nem kerül semmibe. 
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják. 
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá. 
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg. 
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket. 
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják. 
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.

Amikor ma reggel felébredtél, volt mosoly az arcodon? Csillogtak a szemeid? Örültél annak, hogy süt a Nap, vagy annak  hogy esik  a gyönyörű hó?
...vagy csupán felkeltél és morgolódva indultál a munkába, bárhova....

Szerinted változna valami, ha többet mosolyognál, ha észrevennéd a pillanatban rejlő szépségeket?
Arra kérlek, vedd észre az emberek belső fényét, belső ragyogását, ami ott van mindenkiben...

Az évek során átélt csalódások bezárnak bennünket és azt a csodálatos csillogó gyémántot, ami benned van, már régen betakarják az évek során átélt csalódások, félelmek...
Tégy egy lépést, minden nap, hogy a csillogásod újra lássák...
A fényed, a szereteted, ami benned van, ha engeded, hogy újra előjöjjön, sok embernek adhatsz vele...Első lépésként magadnak adj, szeretetet, megértést, türelmet, nyugalmat, szenvedélyt, lelkesedést...mert belőled indul ki minden...
Az igaz szerelmet, akkor találhatod meg, ha már megtaláltad Önmagad.
Figyeld az embereket,  mert a  lelkük az igaz önvalójuk..., ami mindig jó, szeretettel teli, önzetlen....
Keresd a pillanatokat az életedben, amik megérintenek, átölelnek, és fel tudsz töltődni tőlük...

Az utolsó hárem

Most olvastam....... Az utolsó hárem

A cserkesz Fatma és az örmény Elisa testi-lelki barátnők. Egy kurd robbantás következtében a kis török falu lakossága elpusztul, s a magukra maradt kislányokat a szultán háremébe viszik. Itt, a háremben válik felnőtté a két lány, miközben kiismerik a szeráj életének minden csínját-bínját. Megtanulják, hogyan kell viselkedni a szolgálatukra és őrzésükre kirendelt eunuchokkal, és hogyan kell túljárni társnőik eszén, hiszen ebben az aranyketrecben több száz szebbnél szebb, ápolt nő csak azt várja, hogy a szultán rátekintsen, s éjszakára magához hívja. A gyönyörű Fatma hárembeli neve Fatima lesz; ügyes mesterkedésekkel sikerül felkeltenie a szultán érdeklődését. Ő lesz az uralkodó első számú kegyencnője. Elisának különös tehetsége van a zenéhez. Ő a szultán felolvasója, levélírója, nő létére az uralkodó egyik bizalmi embere. Ezzel ő is kivívja társnői irigykedését. A hárem zárt luxusvilágában gyilkos harcok dúlnak. Amikor Fatima a szultán gyermekével terhes lesz, kegyvesztett társnője az anya szultána hallgatólagos jóváhagyásával megmérgezi riválisát. A bátor Elisa becsempészi a hárembe Felixet, a német orvost, aki megmenti Fatimát és a születendő gyermeket is. 1918-ban Törökországban elűzik a szultánt, és szélnek eresztik a háremhölgyeket. Elisa és Fatima nehezen igazodik el a számukra ismeretlen, kinti világban, útjaik elválnak egymástól...

"Háremnő vagyok,Oszmán rabszolganő
Forró homok az apám,a Boszporusz az anyám.
Bölcsesség a sorsom,tudatlanság a romlásom.
Gazdagon öltöztetnek és szegénynek tartanak.
Rabszolganők úrnője vagyok,és rabszolganő vagyok magam is.
Névtelen vagyok és tisztességtelen.Otthonom a palota,
melyben isteneket temetnek,és ördögöket nevelnek,
otthonom a szentség országa,a pokol tornáca"
/ismeretlen szerző/

Nagyon szerettem ezt a könyvet, rendkívül olvasmányos.  A századeleji Kelet világába röpítő történetben még kapunk egy utolsó bepillantást a háremek zárt és sejtelmes világába, a keleti világot (is) megrendítő I. világháborús történésekbe, ezen belül a sokakat foglalkoztató, több millió örményt érintő háborús bűncselekményekbe (mely kísértetiesen hasonlít a II. világháborús zsidókat érintő intézkedésekhez) - pontosabban több millió örmény eltűnésének történetébe, a háremek szétzilálása után az addig védetten és elzártan élő nők és eunuchok sorsába.... minden megfűszerezve némi szerelemmel... azt hiszem, egészen lebilincselő.

Vége

Vége.

Ne faggass,  veled voltam , és kész

Ez nem elég?

Sokat gondolkodtam

Nem vagyunk egymáshoz valók

Többé ne találkozzunk

Neked és nekem  is jobb lesz így .


Nem szeretlek

Nem szerettelek

Te sem szerettél

Te sem szeretsz

Elfeledlek,

És Te is elfeledsz.

Csak egy kedves emlék maradsz nekem.

Van helyettem, aki téged vár szívesen.

És lesz valaki aki engem vár szívesen.

Lesz valaki ki szeretni akar

És lesz ki  szerelmemet elfogadja  majd.

Jó volt veled, mégis elmegyek

Mert így tovább ez nem mehet.

Hagyj el te is, hisz nem jössz már rég

Nekem ebből most már elég.


Na látod? Ennyi az egész

Nem találtunk egymás szívére és kész.

Hát most figyelj !

Többé ne találkozzunk

mindkettőnknek   jobb lesz így.

Tudtuk már  az elején ,

Hogy számunkra ez csak játék.

" Elmentél és  én hagytam,

hogy menj csak el,

Mert ki menni akar azt hagyni kell"

Megírták ezt már a "nagyok"

Velük  vitába  én  nem szállhatok.

Ezért hát  kedves engedjük el egymást

mindkettőnkre  majd a boldogság vár.

Külön külön   megtaláljuk  majd kit keresünk.

Ha már a szeretet  nem adatott meg nekünk.

Végezetül mi az mit ide írhatnék?

Köszönöm  hogy voltál nekem,

Míg ki nem fakult   teljesen a fény.

Kívánom hogy új fény ragyogjon fel számodra.

És  ne feledd a szépet , néha gondolj rám álmodban.

Mi a boldogság?

Mi  a boldogság?

A boldogság azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, alkot,

elégedett, szeret és szeretik és szabad.

A boldogtalan ember úgy érzi, hogy korlátok közé vannak

szorítva vágyai, és a tehetsége nem tud kibontakozni. Csak az

az nő lehet boldog aki gyakorolja jogait, a szabad mozgás

jogától kezdve  az alkotás, a versengés és a megmérettetés

jogait, és amellett érzi, hogy szeretik és megbecsülik.Mert az

is hozzátartozik a boldogsághoz hogy legyen egy férfi , aki

szereti, és aki örömét leli a nő erejében, aki büszke a

felesége, társa tehetségére. Hozzátartozik a boldogsághoz a

magánélethez való jog is, az a jog  , ha úgy tartja kedve  az

ember elvonulhasson a többiektől és elmélyedhessen a

magányos elmélkedésben, vagy egy egész napig  csak

üldögéljen magában ne csináljon semmit, és ezért ne kelljen

mentegetőznie, ne kelljen bűntudatot éreznie.

A boldogság az , amikor az ember olyanok között él, akik

szeretik, de közben érzi, hogy önálló, független lény, és nem

az az élete értelme , hogy másokat boldoggá tegyen.

A boldogság az amikor annyit ad,  amennyit kap.

Mindenkiben csodálatos dolgok rejlenek. A különbség csak az

az emberek között, hogy  némelyeknek sikerül megosztania

ezeket a csodákat a többi emberrel, másoknak meg nem.

Akik nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy felderítsék,

milyen drága kincseik vannak, és nem osztoznak meg rajtuk

másokkal, azokra  sanyarú  élet vár, szomorú rossz

természetű és mérges emberekké válnak, akik nem tudnak

kijönni a többiekkel. Ki kell tapasztalnod , hogy mihez van

tehetséged, hogy azt kibontakoztasd és adhass  valamit az

embereknek, hogy legyen valamid amin megosztozhatsz velük,

ami sugárzik belőled. A tehetséget   pedig  úgy kell

kibontakoztatni, hogy az ember nagyon szorgalmasan

törekszik arra hogy nagyon jól értsen valamihez. Lehet az

bármi- nézés,odafigyelés, mosolygás, elfogadás.

Ha van bármi is, amihez jól értesz, attól megváltozik az  életed.