A Velencei Karneválon jártam
2012 február 17-19 között a Velencei Karneválon jártam. bár kicsit későn de…………………….. tartok egy kis élménybeszámolót.
Kicsit félve indultam neki a nagy útnak, mert hát előtte nem kicsi hó volt. A busz Pécsről jött . Kicsit megkésve érkezett és hát arra tényleg nagyon nagy hó volt. Itt Zalaegerszegen a töredéke sem volt az ottaninak. Beszállás a buszba aztán irány Olaszország.
Az út gyönyörű hegyek között és több alagúton át vezetett Szlovénián át.
Utunk során letértünk az autópályáról azért, hogy saját szemünkkel és szájunkkal is meggyőződjünk arról, amit idegenvezetőnk mesélt a Trojane-i fánkról. Azt javaslom aki arra jár, feltétlenül menjen be ebbe a szép, tiszta sütödébe, nem bánja meg. Már kint finom illatok csábítanak mindenkit a vásárlásra, s kóstolásra. Bent pedig a szebbnél-szebb krémesek, torták, no és a csokis-lekváros fánk! A nyálam összecsordul most is, ha rá gondolok. Lehet venni egyet, kettőt, ha viszont 6-ot veszünk, akkor kapunk mellé egy hetediket is. Hazafele jövet még egyszer lekanyarodtunk Trojaneba, de ekkor már többet vásároltunk, gondolva az itthonlevő szeretteinkre.
Egyöntetű vélemény volt a buszon: isteni finom volt a trojanei fánk.
A „ fánkozás” után irány tovább következő úti célunkhoz Triesztbe.
Trieszt Észak –Olaszországi kikötő város. Az Adriai-tengerből nyíló trieszti öböl mentén található ez az olasz település.
A város központja az olasz egységről elnevezett tér, mely a tengerre nyílik, kilátással a mélyen ívelt partszakaszra. A Piazza Unità d’Italiát remek paloták szegélyezik, például a 19.század végén épített Városháza óratornyos épülete.
Trieszt egyik gyöngyszeme a hófehér márványból épült romantikus hangulatot árasztó palota.
Az épület eredetileg a Habsburg uralkodóház megrendelésére épült. A gyöngyként ragyogó épületnek legalább olyan híres a parkja, mint maga a palota. A Habsburg gyökerekkel rendelkező Miksa és Sarolta boldog, önfeledt napokat töltött itt.
A kastélyban megtekinthetőek: Miksa lakószobái, melyek hajókabinokra hasonlítanak, ugyanis a herceg 1854-től az osztrák haditengerészet főparancsnoka volt; Sarolta lakószobái; a vendégszobák; a téli és a nyári ebédlő; az információs szoba, mely bemutatja a kastély történelmét és a park építését valamint Amadeonak, Aosta hercegének lakosztálya 1930-as évekbeli racionalista bútorzattal. Minden szoba az eredeti, 19. század közepéből származó díszekkel, tárgyakkal, bútorokkal van berendezve (kivéve az információs szoba és a 20. századi lakosztály). Kiváltképp figyelemre méltó a zeneszoba, ahol valamikor Sarolta zongorázott, és most a kiállítás 7. szobája. A 19. szobában Cesare dell’Acqua festményei tekinthetőek meg, amelyek Miramare történetét ábrázolják. Végül a látogatók megtekinthetik a tróntermet, amelyet a 2000-es évek elején állítottak helyre korábbi pompájába.
A kastélyban töltött feledhetetlen élmények és a naplemente után indultunk tovább Jesolo-ba a szállásunkra.
Jesolo egy üdülő „ város” . Ilyenkor kicsit kihalt, de a Karnevál miatt azért kinyitott néhány szálloda.
Lepakoltuk a cuccunkat a szobánkban és irány az étterem. Hát mit is mondjak. Volt saláta minden mennyiségben aztán az asztalhoz jött a pincér és megkérdezte
_ suppe ??? pasta???
Na most erre mit is mondjak. Ki ezt ki azt.
Aztán mindenre fény derült!!!!! A suppe - a leves- hagymakrém leves volt. Szerintem finom. Persze jól megszórva parmezán sajttal. A pasta – hát mint kiderült tészta- szóval az rizottó volt. Nekem nem ízlett, mert valami füstölt íz volt benne. Aztán jött a főétel. Két szelet hús valami gombás „ mutymuruttyal” . Az íze nem volt rossz , de a köretnek melléadott párolt zöldbab az ……………… hát nekem hagyott kívánni valót maga után. Végül is nem feküdtünk le éhesen, de nem is feküdte meg a gyomrunkat a vacsora.
Másnap reggel indultunk Velencébe.
Mikor a kikötőbe értünk, hogy hajóval átmenjünk Velencébe hát én mindenre számoltam , de ekkora tömegre nem. Rengeteg ember, rengeteg nemzetiség.
A hajóval indultunk át Velencébe. Na most aki még nem látott tömeget az el se tudja képzelni hogy ott Velencében mi volt. Az a hatalmas forgatag, a beöltözött jelmezesek.
A hangulat azonnal magával ragadta az embert. Én nagyon élveztem a forgatagot.
Amit Velencéről és a Karneválról tudni kell:
Velence fő csatornája a Canal Grande, mely egyszerre fő ütőere Velencének és egyben fő határvonala, hisz a csatornán átkelni csak 4 hídon lehet. Velence a „ lagúna királynője” egy cölöpökre épült város.
Gondolák, csónakok és hajók tömege közlekedik a Canal Grandén, mely a Velencei karnevál idején még a szokottnál is forgalmasabb. Városnéző sétánk során többször kereszteztük a csatornát és elég jellemző volt, hogy közeledve hídjaihoz nőtt egyre jobban a tömeg, gyakorlatilag emberi dugót okozva.
Amiben eltér Velence a megszokott állapotától a karnevál idején az a még nagyobb tömegen túl a mindenhol jelenlévő jelmezesek, maskarások és arcukon maszkot viselő emberek sokasága. Többségében tradicionális jelmezeket öltenek magukra az emberek, de modern figurák és mesebeli hősök is feltűnnek. Rengeteg képet csináltam csak néhányat ízelítőnek :
Nincs tündöklőbb látvány , mint a Piazza S. Marco. A tér nyugati keskeny részének árkádjai alól kilépve tárul fel teljes pompájában a világ legszebb tere. Csodálatos egység. Összbenyomása elragadó.
Ma is helytáll Petrarca megállapítása "Nincsen párja az egész földön".
Szemben, a tér túlsó oldalán a Szt. Márk templom aranyozott kupolakeresztjei, mozaikjai és márványai csillognak szemkápráztatóan. Szent Márk SzékesegyházVelence legismertebb, leghíresebb látnivalója. 882-ben alapított csodálatos díszítésű épület, mely elemeiben, formavilágában megőrizte a bizánci építészet hagyományait. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotás...
A Piazzetta a Szt. Márk tér méltó folytatása .Keleti részét a Doge-palota zárja le. A Palazzo Ducale nem csupán a fejedelem lakhelye volt, hanem elsősorban a köztársaság államhatalmának központja.
A Rialtónál minden talpalatnyi helyen árusítanak.
A Sóhajok hídja Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát és a börtönt összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan.
Az építmény a XVII. században készült, nevét onnan kapta, hogy egy börtönt köt össze a dózse palotájával, a rabok pedig nem túl jókedvűen haladtak át rajta - a börtön felé -, hanem mélyet sóhajtva.
A Sóhajok hídjához nem csak borús legenda kötődik, hanem az örök szerelem lehetőségének hiedelme is. Ehhez a párnak a híd alá kell siklani gondolán és pontban napnyugtakor csókot váltani.
Az idegenvezetőnk szerint Velencét úgy lehet megismerni ha eltévedünk. És igaza volt . A sikátorokban sétálgatva , a régi épületek falai között felejthetetlen élmény.
No és természetesen hideg ide- hideg oda azért az olasz fagyit meg kell kóstolni.
Ja és persze ne felejtsük a híres halpiacot.
Este fáradtan, de sok sok élménnyel gazdagabban indultunk vissza szálláshelyünkre Jesoloba. Na megint kaptunk vacsorát!!!! . Ezt már nem is ragozom. Azt viszont el felejtettem , de a reggelik nagyon finomak voltak: a kicsi friss zsemlék , kétszersült, a mindenféle lekvárok, mogyorókrém, müzli, és a mézes édes kifliforma süti. szalámi és természetesen sajt.
Harmadnap reggel kicsit később kelhettünk és Padova felé vettük az irányt. Az időnk kicsit szomorkás volt.
A buszról leszállva első amit megpillantunk a színesbőrű árusok. Mindenfélét árulnak és nagyon drágán. Állítólag lehet velük alkudni , sőt kell is, de én ezt nem próbáltam. Igaz nem is akartam venni semmit. Aztán tovább menve megláttuk a piacot, ahol a régiségektől a bútorokig, a ruhákon át a kajáig , italig mindent lehet venni.
Aztán egy rövid séta után a Szent Antal bazilikához érkezünk. Szent Antalt már életében is nagyon tisztelték az emberek, úgy hívták: A Szent. Szent Antal a szegények és a betegek gyámolítója . A bazilikát az ő tiszteletére építette a város. Földi maradványait először Padova külvárosában temették el, majd amikor elkészült a bazilika, ünnepség keretében áthelyezték ide. Bagnoregiói Bonaventum atya, aki ekkor a rend generálisa volt, azt parancsolta, hogy nyissák ki a koporsót. Ekkor fedezte fel, hogy az eltelt idő (32 év) alatt a Szent nyelve csaknem épségében megmaradt. Azóta külön őrzik egy értékes ereklyetartóban. Majdnem 100 évvel később újra felnyitották a koporsót, akkor pedig az állcsontját tették át egy másik ereklyetartóba. Létezik egy monda, mely szerint, ha valaki megérinti a Szentet és kíván valamit, annak teljesülni fog a kívánsága. A bazilikához jobb oldalt hatalmas kolostor tartozik négy kerengővel, érdemes ide is kimenni a bazilika végigjárása után.
A bazilika előtti téren áll Gattamelata ( Fekete macska) lovas szobra, mely Donatello alkotása.
Sajnos az időnk egyre jobban megromlott, esni kezdett az eső , így aztán elindultunk hazafelé. Természetesen mint már írtam Trojane-t most sem hagytuk ki.
Mire hazaértünk itthon meg elolvadt a hó
Hát ilyen volt a Velencei Karnevál. Ha valaki teheti okvetlen egyszer nézze meg.
A századeleji Kelet világába röpítő történetben még kapunk egy utolsó bepillantást a háremek zárt és sejtelmes világába, a keleti világot (is) megrendítő I. világháborús történésekbe, ezen belül a sokakat foglalkoztató, több millió örményt érintő háborús bűncselekményekbe (mely kísértetiesen hasonlít a II. világháborús zsidókat érintő intézkedésekhez) - pontosabban több millió örmény eltűnésének történetébe, a háremek szétzilálása után az addig védetten és elzártan élő nők és eunuchok sorsába.... minden megfűszerezve némi szerelemmel... azt hiszem, egészen lebilincselő.
