Mindenszentek

Mindenszentek

Gyertyát gyújtok ,és látom hogy apró lángja el ég.   E

gyertya,pislákoló,fénye hozzád talán  elér. Szeretetem

gyertyája ez,és Érted ég. Állok  a sírodnál,  és várom, hátha

még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen.

Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én, szállunk, repülünk, ölel

a fény. Ilyenkor újra szép a világ. Az álomból egyszer csak

megérkezem: fekete betűk a sírköveden … Megint elszöktél,

mint az álom. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma

is sírnak az Angyalok velünk. Hisz elment tőlünk, kit nagyon

szerettünk. Némán könnyeznek az elsárgult levelek,

hangtalan ejtem ki nevedet. Szívem sajog, fáj, utánad kiált

! Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád! Nem vehet

csak úgy el Tőlem a rút halál, hisz érted éltem én, maradj

még tovább! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük.  Tudom

, hogy menned kell, lelked már velük. Megjelent az égen

egy láthatatlan sugár.  Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz

már. Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel... Te leszel

majd az, ki engem felemel. Már nem sírok, látod?

Elengedlek hát. Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ

vár! Sok-sok szeretettel gondolok most Rád, Ha sírnak az

angyalok, tudom, hogy vársz. Mikor kisüt a nap, látom,

hogy mosolyogsz. Reggeli szellővel könnyemet szárítod.

Visszaadom tested, pihenj kedves hát.  Álmodd azt a

csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy,

még most is velem, Bennem élsz tovább, míg dobog a

szívem.