2012. december 16., vasárnap

Bukta


Bukta

Hozzávalók:

Tészta: 3 dl langyos tej, 50 dkg finom liszt, 5 dkg élesztő, 3 evőkanál porcukor, 1 mokkáskanál só, 2 evőkanál olvasztott margarin
Töltelék: kb. 25 dkg lekvár . (Én felét eper lekvárral , felét szilva lekvárral töltöttem)
Kenéshez: 1 tojás sárgája 
Elkészítés: Minden hozzávalót kenyérsütőgépbe raktam  az olvasztott margarin kivételével és elindítottam a dagasztó programot. Amikor a tészta már elég szépen összeállt, hozzáadagoltam apránként a 2 evőkanál olvasztott margarint is. Amikor a gép összegyúrta a tésztát, kelesztőtálba tettem és megkelesztettem. Mikor megkelt, lisztezett asztalon kb. 30 cm-es sugarú körré nyújtottam és fánkszaggató híján lisztezett pohárral  25 db kört szaggattam ki. Mindegyik közepébe kb. diónyi nagyságú  lekvárt tettem. Alul összecsíptem a tésztát, gombócokat formáztam belőlük. Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és egymás után belerakosgattam a bukta gombócokat úgy, hogy minden gombóc oldalát megkentem olvasztott margarinnal.. Ezután a tojás sárgájával lekentem a buktákat, majd kb. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt megsütöttem.




2012. december 15., szombat

Ha nem lehet Tiéd.....


Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok
apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.

Hát igen  valahogy ma ez  fejezi ki a lelki állapotomat .  

Nézelődtem  és ezt a " verset " találtam.

Igaz  nem  én írtam, de  nagyon  szép, és nagyon igaz !!!!!

2012. október 28., vasárnap

Mindenszentek


Mindenszentek

Gyertyát gyújtok ,és látom hogy apró lángja el ég.   E
gyertya,pislákoló,fénye hozzád talán  elér. Szeretetem
gyertyája ez,és Érted ég. Állok  a sírodnál,  és várom, hátha
még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen.
Egyek vagyunk újra: én Te, s Te én, szállunk, repülünk, ölel
a fény. Ilyenkor újra szép a világ. Az álomból egyszer csak
megérkezem: fekete betűk a sírköveden … Megint elszöktél,
mint az álom. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma
is sírnak az Angyalok velünk. Hisz elment tőlünk, kit nagyon
szerettünk. Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
hangtalan ejtem ki nevedet. Szívem sajog, fáj, utánad kiált
! Ne menj még kérlek! Szükségem van Rád! Nem vehet
csak úgy el Tőlem a rút halál, hisz érted éltem én, maradj
még tovább! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük.  Tudom
, hogy menned kell, lelked már velük. Megjelent az égen
egy láthatatlan sugár.  Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz
már. Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel... Te leszel
majd az, ki engem felemel. Már nem sírok, látod?
Elengedlek hát. Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ
vár! Sok-sok szeretettel gondolok most Rád, Ha sírnak az
angyalok, tudom, hogy vársz. Mikor kisüt a nap, látom,
hogy mosolyogsz. Reggeli szellővel könnyemet szárítod.
Visszaadom tested, pihenj kedves hát.  Álmodd azt a
csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy,
még most is velem, Bennem élsz tovább, míg dobog a
szívem.

Mosoly


A mosoly!
A gyermekek tiszta szívvel, csillogó szemekkel, őszintén mosolyognak a világra. Aztán felnövünk és minden megváltozik.  Már csak elvétve vagyunk képesek önzetlenül jókedvet ajándékozni másoknak. Pedig a nevetés egészséges, boldoggá tesz és megszépít bennünket.
Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újratanulhatnánk mosolyogni még mielőtt bármit megítélnénk.” (Stephanie Dowrick)

A mosoly ragadós !  A  pár  hetes baba is képes arra, hogy felvidítsa környezetét,  és érzelmeket ébresszen még a legzordabb szívű emberben is. Mert a mosoly ajándék. Olyan érték, amely mellett talán sokan elmegyünk, hiszen természetesnek találjuk, mégis legtöbbször fukarkodunk vele.
A felnőttek azonban másért mosolyognak, mint a babák: meg akarjuk  nyerni maguknak a másikat, el akarunk  érni  valamit. Az őszintétlen mosoly azonban hamar lelepleződik, hiszen arcunk és szemünk tükrözik valódi érzelmeinket.

ENÉ REMACLE: A MOSOLY

 A mosoly nem kerül semmibe. 
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják. 
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá. 
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg. 
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket. 
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják. 
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.

Amikor ma reggel felébredtél, volt mosoly az arcodon? Csillogtak a szemeid? Örültél annak, hogy süt a Nap, vagy annak  hogy esik  a gyönyörű hó?
...vagy csupán felkeltél és 
morgolódva indultál a munkába, bárhova....
Szerinted változna valami, ha többet mosolyognál, ha észrevennéd a pillanatban rejlő szépségeket?
Arra kérlek, vedd észre az emberek belső fényét, belső ragyogását, ami ott van mindenkiben...

Az évek során átélt csalódások bezárnak bennünket és azt a csodálatos csillogó gyémántot, ami benned van, már régen betakarják az évek során átélt csalódások, félelmek...
Tégy egy lépést, minden nap, hogy a csillogásod újra lássák...
A fényed, a szereteted, ami benned van, ha engeded, hogy újra előjöjjön, sok embernek adhatsz vele...Első lépésként magadnak adj, szeretetet, megértést, türelmet, nyugalmat, szenvedélyt, lelkesedést...mert belőled indul ki minden...
Az igaz szerelmet, akkor találhatod meg, ha már megtaláltad Önmagad.
Figyeld az embereket,  mert a  lelkük az igaz önvalójuk..., ami mindig jó, szeretettel teli, önzetlen....
Keresd a pillanatokat az életedben, amik megérintenek, átölelnek, és fel tudsz töltődni tőlük...


Az utolsó hárem


Most olvastam....... Az utolsó hárem

A cserkesz Fatma és az örmény Elisa testi-lelki barátnők. Egy kurd robbantás következtében a kis török falu lakossága elpusztul, s a magukra maradt kislányokat a szultán háremébe viszik. Itt, a háremben válik felnőtté a két lány, miközben kiismerik a szeráj életének minden csínját-bínját. Megtanulják, hogyan kell viselkedni a szolgálatukra és őrzésükre kirendelt eunuchokkal, és hogyan kell túljárni társnőik eszén, hiszen ebben az aranyketrecben több száz szebbnél szebb, ápolt nő csak azt várja, hogy a szultán rátekintsen, s éjszakára magához hívja. A gyönyörű Fatma hárembeli neve Fatima lesz; ügyes mesterkedésekkel sikerül felkeltenie a szultán érdeklődését. Ő lesz az uralkodó első számú kegyencnője. Elisának különös tehetsége van a zenéhez. Ő a szultán felolvasója, levélírója, nő létére az uralkodó egyik bizalmi embere. Ezzel ő is kivívja társnői irigykedését. A hárem zárt luxusvilágában gyilkos harcok dúlnak. Amikor Fatima a szultán gyermekével terhes lesz, kegyvesztett társnője az anya szultána hallgatólagos jóváhagyásával megmérgezi riválisát. A bátor Elisa becsempészi a hárembe Felixet, a német orvost, aki megmenti Fatimát és a születendő gyermeket is. 1918-ban Törökországban elűzik a szultánt, és szélnek eresztik a háremhölgyeket. Elisa és Fatima nehezen igazodik el a számukra ismeretlen, kinti világban, útjaik elválnak egymástól...

"Háremnő vagyok,Oszmán rabszolganő
Forró homok az apám,a Boszporusz az anyám.
Bölcsesség a sorsom,tudatlanság a romlásom.
Gazdagon öltöztetnek és szegénynek tartanak.
Rabszolganők úrnője vagyok,és rabszolganő vagyok magam is.
Névtelen vagyok és tisztességtelen.Otthonom a palota,
melyben isteneket temetnek,és ördögöket nevelnek,
otthonom a szentség országa,a pokol tornáca"
/ismeretlen szerző/

Nagyon szerettem ezt a könyvet, rendkívül olvasmányos.  A századeleji Kelet világába röpítő történetben még kapunk egy utolsó bepillantást a háremek zárt és sejtelmes világába, a keleti világot (is) megrendítő I. világháborús történésekbe, ezen belül a sokakat foglalkoztató, több millió örményt érintő háborús bűncselekményekbe (mely kísértetiesen hasonlít a II. világháborús zsidókat érintő intézkedésekhez) - pontosabban több millió örmény eltűnésének történetébe, a háremek szétzilálása után az addig védetten és elzártan élő nők és eunuchok sorsába.... minden megfűszerezve némi szerelemmel... azt hiszem, egészen lebilincselő.

Vége


Vége.

Ne faggass,  veled voltam , és kész
Ez nem elég?
Sokat gondolkodtam
Nem vagyunk egymáshoz valók
Többé ne találkozzunk
Neked és nekem  is jobb lesz így .


Nem szeretlek
Nem szerettelek
Te sem szerettél
Te sem szeretsz
Elfeledlek,
És Te is elfeledsz.
Csak egy kedves emlék maradsz nekem.


Van helyettem, aki téged vár szívesen.
És lesz valaki aki engem vár szívesen.
Lesz valaki ki szeretni akar
És lesz ki  szerelmemet elfogadja  majd.


Jó volt veled, mégis elmegyek
Mert így tovább ez nem mehet.
Hagyj el te is, hisz nem jössz már rég
Nekem ebből most már elég.


Na látod? Ennyi az egész
Nem találtunk egymás szívére és kész.
Hát most figyelj !
Többé ne találkozzunk
mindkettőnknek   jobb lesz így.
Tudtuk már  az elején ,
Hogy számunkra ez csak játék.

" Elmentél és  én hagytam,
hogy menj csak el,
Mert ki menni akar azt hagyni kell"

Megírták ezt már a "nagyok"
Velük  vitába  én  nem szállhatok.
Ezért hát  kedves engedjük el egymást
mindkettőnkre  majd a boldogság vár.
Külön külön   megtaláljuk  majd kit keresünk.
Ha már a szeretet  nem adatott meg nekünk.

Végezetül mi az mit ide írhatnék?
Köszönöm  hogy voltál nekem,
Míg ki nem fakult   teljesen a fény.
Kívánom hogy új fény ragyogjon fel számodra.
És  ne feledd a szépet , néha gondolj rám álmodban.






Mi a boldogság?


Mi  a boldogság?

A boldogság azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, alkot,
elégedett, szeret és szeretik és szabad.
A boldogtalan ember úgy érzi, hogy korlátok közé vannak
szorítva vágyai, és a tehetsége nem tud kibontakozni. Csak az
az nő lehet boldog aki gyakorolja jogait, a szabad mozgás
jogától kezdve  az alkotás, a versengés és a megmérettetés
jogait, és amellett érzi, hogy szeretik és megbecsülik.Mert az
is hozzátartozik a boldogsághoz hogy legyen egy férfi , aki
szereti, és aki örömét leli a nő erejében, aki büszke a
felesége, társa tehetségére. Hozzátartozik a boldogsághoz a
magánélethez való jog is, az a jog  , ha úgy tartja kedve  az
ember elvonulhasson a többiektől és elmélyedhessen a
magányos elmélkedésben, vagy egy egész napig  csak
üldögéljen magában ne csináljon semmit, és ezért ne kelljen
mentegetőznie, ne kelljen bűntudatot éreznie.
A boldogság az , amikor az ember olyanok között él, akik
szeretik, de közben érzi, hogy önálló, független lény, és nem
az az élete értelme , hogy másokat boldoggá tegyen.
A boldogság az amikor annyit ad,  amennyit kap.


Mindenkiben csodálatos dolgok rejlenek. A különbség csak az
az emberek között, hogy  némelyeknek sikerül megosztania
ezeket a csodákat a többi emberrel, másoknak meg nem.
Akik nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy felderítsék,
milyen drága kincseik vannak, és nem osztoznak meg rajtuk
másokkal, azokra  sanyarú  élet vár, szomorú rossz
természetű és mérges emberekké válnak, akik nem tudnak
kijönni a többiekkel. Ki kell tapasztalnod , hogy mihez van
tehetséged, hogy azt kibontakoztasd és adhass  valamit az
embereknek, hogy legyen valamid amin megosztozhatsz velük,
ami sugárzik belőled. A tehetséget   pedig  úgy kell
kibontakoztatni, hogy az ember nagyon szorgalmasan
törekszik arra hogy nagyon jól értsen valamihez. Lehet az
bármi- nézés,odafigyelés, mosolygás, elfogadás.
Ha van bármi is, amihez jól értesz, attól megváltozik az  életed.

Chilis bab tortilla lapban


Chilis bab tortilla lapban

15 dkg húsos kolozsvári szalonna
20 dkg főtt csülök
fél szálfüstölt  vagy lángolt kolbász
250 dkg darált hús
1 konzerv kukorica (fagyasztott is lehet)
1 db kaliforniai paprika
1 paradicsom
3 piros és 1 fehér babkonzerv
1 cs chilis bab por
2 közepes vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma

bors
majoránna
tortilla lapok
15-20 dkg sajt
olaj



  • Az apróra vágott vöröshagymát kevés olajon megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a darált húst, amit sózunk, borsozunk.A hús kifehéredése után a kockára vágott szalonnát, csülköt, a karikára szelt kolbászt és az egész paradicsomot is belerakjuk. 3-5 perc után kevés vízzel (1 dl) felhígítjuk, beleöntjük a 4 konzerv babot (leve nélkül, különben nagyon édes lesz a végén), és a chilis bab port hozzákeverjük. Ha szükséges, öntünk még rá egy kevés vizet (épphogy ellepje). Mikor eléri a forráspontot, a fokhagymanyomóval áttört fokhagymát és az kockára vágott kaliforniai paprikát is hozzáadjuk, és szintén ízlés szerinti majánnával még fűszeresebbé tesszük. Végül a kukoricát is belekeverjük.Mikor minden hús megpuhult, levesszük a tűzről, és  hűlni hagyjuk.A tortilla lapokat megtöltjük az elkészült babbal, összehajtjuk, megszórjuk egy kevés reszelt füstölt sajttal, és addig sütjük a sütőben, míg aranybarnára nem sül.
Szerintem  klassz lett !!!!




    Csodapalancsinta Torta


    Csodapalancsinta Torta

    Hát  mint a neve is mutatja  ez egy " csoda"  palacsinta!!!!!
    A  fiam hozta a receptet. Egyik kolléganője  szokta  sütni.
    Itt volt ez  hosszú  hétvége , gondoltam én is
    megpróbálkozok ezzel a " csodával".

    Igaz  én egy kicsikét,.... de tényleg csak kicsikét
    átvariáltam a receptet. Mindenkinek  nagyon izlett és hát
    kinézetre se volt semmi.
    Íme  most  már  az általam " átberhelt" recept.
    12 db kisütött palacsinta
    1 csomag  babapiskóta ( nem kell mind )
    1 vaníliás puding + 4 dl tej +2 evőkanál cukor
    1 csokis puding + 4 dl tej +2 evőkanál cukor
    1 rumpuncs puding
    1 db  3 az  1 - ben kávé forróvízben feloldva
    0,5 dl amarettó
    2 dl  tej
    cukrozott kakaópor a palacsinták töltéséhez
    1 üveg magozott meggybefőtt

    Na most akkor  fogjuk a nagyobbik  kapcsos tortaformánkat
    és kezdődhet is a palacsinta torta összerakása.
    A babapiskótát beáztatjuk a kávé, tej , amarettó keveréké-
    be, aztán a tortaforma aljára rakjuk  jó szorosan. De tény-
    leg szorosan ám! Nem szabad hogy a torta forma alja ki-
    látszon. Azután a vanília pudingot  4 dl tejjel 2 kanál
    cukorral  felfőzzük és forrón a babapiskótára öntjük, és
    elsimítjuk rajta.
    A palacsintákat megtöltjük a cukrozott kakaóporral és jó
    szorosan feltekekerjük. Ezútán a csigaalak következik a
    tortaforma alakját felvéve kívülről a torta közepe felé
    haladva a feltekert palacsintákat szorosan egymásután
    fektetve beborítjuk a vanília puding felületét. Na most ez
    kicsit  macerásan hangzik  de nem bonyolult  ám. Szóval  ha
    ezzel is megvagyunk akkor a csokipudingot  főzzük  föl a
    vaníliáshoz hasonlóan  és még azon forrón  ráöntjük a pala-
    csintákra, majd szépen elsimítjuk.
    Aztán  jöhet a meggy. A magozott meggy kompótot
    leszűrjük  és a meggyet a csokipuding tetejére egyenletesen
    rárakjuk. A meggy levét ( kiegészítve vízzel ha kell 4 dl-re)
    felfőzzük a rumpuncs  pudinggal. Azon melegében mehet  is
    a meggy tetejére. Szépen elsimítjuk.
    Kihűtjük.
    No és most  jön a neheze !!!!!!!!!!
    Legalább 6 órára hűtőbe tesszük. Aztán lessük az órát, hogy
    mikor is lehet a " csodát" felszelni. A legjobb délután, este
    csinálni  és akkor talán könnyebb megállni , hogy éjszaka
    ne menjünk le megkezdeni!!!
    Mielőtt megkezdenénk egy éles késsel körbevágjuk  és a
    kapcsos formát levesszük róla.
    Aztán  mindenki örömére megvághatjuk és tálalhatjuk.
    Nálam aki  kóstolta , mindenki elismeréssel nyilatkozott a
    palacsinta ezen formában való elkészítéséről.
    És most jöjjenek a képek, bizonyítva hogy  nem csak finom,
    de még mutatós is.:)
    Na  ugye  !!!   Igazam van???




    Márciusi ifjak túra 2012 március 15


     Márciusi ifjak" túra

    Még  március 15-én  történt.
    Meghívást  kaptam  egy kedves ismerőstől , hogy  menjek
    velük  túrázni. Ő  a Göcsej SE sportclub tagja. Mondván hogy
    ez egy  nyílt  túra  és az egész  csak 20 km gyalog  , gondol-
    tam  egye penész megpróbálom. Az indulás már  jól kezdő-
    dött ,mert az ismerősöm azt mondta , hogy Csácsbozsokról
    indulunk a Muskátli presszótól. Na  most  ilyen  nincs is
    Csácsbozsokon. Van viszont Kék nefelejcs. Azt  már  nem is
    kell mondanom ezek után,  hogy az Imre utolsónak
    érkezett. Mikor  rákérdeztem, hogy akkor  hol is  van a
    "randi "  azt  mondta, hogy
    - ugyan már, virág  virág!!!
    Hát  ja  csak az egyik piros  a másik  kék!!!
    Na  szóval  hátizsák a háton  tele kajával  és innivalóval.
    Aztán megkezdődött a túra. Csatár a végállomás.
    Először  szép light-osan indult a dolog. Séta. Aztán  jött az
    emelkedő. Mire  fölértem a domb tetejére hát kicsit
    " pihegtem". Az  út  viszont  mindenért  kárpótolt. 
    Aztán  a tetőről Zalaegerszeg látképe.
    Ez a fa sem  volt semmi.
    Az utunk  során  az egyik  szőlőhegyen  megvendégeltek
    bennünket, no  meg  a pihenés se ártott.
    Ez a pihenés  már Hetésben volt.
    Aztán  indulás  tovább.
    A táj  gyönyörű.  Utunk során  fakitermelésre akadtunk.
    A  fák koronái  a fejünk fölött.
    És  fa  a dombtetőn
    Aztán  úgy gondoltam hogy ezt a facsonkot én
    megmászom.
    A túra  végcélja  Csatár.  Ez  már itt a csatári  tó.
    Aztán  Csatárban  kicsit  pihentünk , no és persze megettük
    a sok sok szendvicset. Hát  hogy őszínte legyek szendvics
    régen esett ilyen jól.A  pihenés , beszélgetés után  aztán
    irány  vissza Bozsok.
    Aztán  nehogy más  ne legyen teljes a nap , meg  hát
    keveset is gyalogoltunk (  ugye 20 km)  páran úgy
    döntöttünk , hogy elmegyünk medvehagymát  szedni.
    Ahogy odaértünk elmondták  a többiek hogy  van itt egy
    Szűzmária szobor  és  egy forrás. Én  még ott nem is
    jártam.A többiek szerint ezt nem szabad kihagyni. Így
    hár először odamentünk.
    Igen  igazuk  volt . Ide ki kell jönni. Pihenés és a forrás víz-
    től való  felfrissülés után aztán  tényleg az erdőszél. Minde-
    nütt medvehagyma, medvehagyma, ameddig a szem ellát.
    Szedtünk is  bőven. Lesz pogácsába, ételbe, ( fokhagyma
    helyett).
    Ezután  most  már aztán tényleg ET  ként: Haaaaaza,
    haaaaza!
    Hát  szép kis túra volt.
    Szívesen  megismételném újra.
    Ha alkalmam lesz rá  biztosan nem hagyom ki.

    Velencei karnevál 2012 február


    A Velencei Karneválon  jártam

    2012 február  17-19 között a Velencei Karneválon jártam.  bár  kicsit  későn  de…………………….. tartok egy kis élménybeszámolót.
    Kicsit  félve indultam neki a nagy útnak, mert  hát előtte  nem kicsi  hó volt. A busz Pécsről jött . Kicsit  megkésve érkezett és  hát  arra tényleg  nagyon nagy hó volt. Itt Zalaegerszegen a töredéke sem volt az ottaninak.  Beszállás a buszba  aztán irány Olaszország.
    Az  út  gyönyörű  hegyek  között és  több alagúton át  vezetett Szlovénián át.
    Utunk során letértünk az autópályáról azért, hogy saját szemünkkel és szájunkkal is meggyőződjünk arról, amit idegenvezetőnk mesélt a Trojane-i fánkról. Azt javaslom aki arra jár, feltétlenül menjen be ebbe a szép, tiszta sütödébe, nem bánja meg. Már kint finom illatok csábítanak mindenkit a vásárlásra, s kóstolásra. Bent pedig a szebbnél-szebb krémesek, torták, no és a csokis-lekváros fánk! A nyálam összecsordul most is, ha rá gondolok. Lehet venni egyet, kettőt, ha viszont 6-ot veszünk, akkor kapunk mellé egy hetediket is. Hazafele jövet még egyszer lekanyarodtunk Trojaneba, de ekkor már többet vásároltunk, gondolva az itthonlevő szeretteinkre.
    Egyöntetű vélemény volt a buszon: isteni finom volt a trojanei fánk.
    A „ fánkozás”  után irány tovább következő úti célunkhoz Triesztbe.
    Trieszt  Észak –Olaszországi kikötő város. Az Adriai-tengerből nyíló trieszti öböl mentén található  ez az  olasz település.

    A város központja az olasz egységről elnevezett tér, mely a tengerre nyílik, kilátással a mélyen ívelt partszakaszra. A Piazza Unità d’Italiát remek paloták szegélyezik, például a 19.század végén épített Városháza óratornyos épülete.

    Trieszt egyik gyöngyszeme a hófehér márványból épült romantikus hangulatot árasztó palota.
    Az épület eredetileg a Habsburg uralkodóház megrendelésére épült. A gyöngyként ragyogó épületnek legalább olyan híres a parkja, mint maga a palota. A Habsburg gyökerekkel rendelkező Miksa és Sarolta boldog, önfeledt napokat töltött itt.
    A kastélyban megtekinthetőek: Miksa lakószobái, melyek hajókabinokra hasonlítanak, ugyanis a herceg  1854-től az osztrák haditengerészet főparancsnoka volt; Sarolta lakószobái; a vendégszobák; a téli és a nyári ebédlő; az információs szoba, mely bemutatja a kastély történelmét és a park építését valamint Amadeonak, Aosta hercegének lakosztálya 1930-as évekbeli racionalista bútorzattal. Minden szoba az eredeti, 19. század közepéből származó díszekkel, tárgyakkal, bútorokkal van berendezve (kivéve az információs szoba és a 20. századi lakosztály). Kiváltképp figyelemre méltó a zeneszoba, ahol valamikor Sarolta zongorázott, és most a kiállítás 7. szobája. A 19. szobában Cesare dell’Acqua festményei tekinthetőek meg, amelyek Miramare történetét ábrázolják. Végül a látogatók megtekinthetik a tróntermet, amelyet a 2000-es évek elején állítottak helyre korábbi pompájába.

    A kastélyban töltött feledhetetlen élmények  és a naplemente után  indultunk tovább  Jesolo-ba  a szállásunkra.
    Jesolo egy  üdülő „ város” . Ilyenkor kicsit  kihalt, de a Karnevál miatt azért  kinyitott néhány szálloda.

    Lepakoltuk a cuccunkat a szobánkban és irány az étterem. Hát  mit is mondjak.  Volt saláta  minden mennyiségben aztán  az asztalhoz jött a pincér és  megkérdezte
    _ suppe ???  pasta???
    Na  most erre mit is mondjak. Ki ezt ki azt.
    Aztán  mindenre fény derült!!!!!   A suppe  - a leves- hagymakrém leves volt. Szerintem  finom. Persze  jól megszórva parmezán sajttal. A pasta – hát  mint kiderült tészta- szóval  az rizottó volt. Nekem nem ízlett, mert valami  füstölt íz volt benne. Aztán jött a főétel. Két szelet  hús valami gombás „ mutymuruttyal” . Az íze nem volt rossz , de a köretnek melléadott párolt zöldbab  az  ………………  hát nekem hagyott kívánni valót maga után.  Végül is  nem feküdtünk le éhesen, de nem is feküdte meg a gyomrunkat a vacsora.
    Másnap reggel indultunk  Velencébe.
    Mikor  a kikötőbe értünk, hogy hajóval  átmenjünk Velencébe  hát  én mindenre számoltam , de ekkora tömegre  nem. Rengeteg ember, rengeteg nemzetiség.
    A  hajóval indultunk át Velencébe. Na most aki  még nem látott tömeget  az el se tudja képzelni hogy ott Velencében  mi volt. Az a hatalmas forgatag, a beöltözött jelmezesek.
    A hangulat  azonnal magával ragadta az embert. Én  nagyon élveztem a forgatagot.
    Amit  Velencéről és a Karneválról tudni kell:
    Velence fő csatornája a Canal Grande, mely egyszerre fő ütőere Velencének és egyben fő határvonala, hisz a csatornán átkelni csak 4 hídon lehet. Velence a „ lagúna királynője”  egy cölöpökre épült város.
    Gondolák, csónakok és hajók tömege közlekedik a Canal Grandén, mely a Velencei karnevál idején még a szokottnál is forgalmasabb. Városnéző sétánk során többször kereszteztük a csatornát és elég jellemző volt, hogy közeledve hídjaihoz nőtt egyre jobban a tömeg, gyakorlatilag emberi dugót okozva.
    Amiben eltér Velence a megszokott állapotától a karnevál idején az a még nagyobb tömegen túl a mindenhol jelenlévő jelmezesek, maskarások és arcukon maszkot viselő emberek sokasága. Többségében tradicionális jelmezeket öltenek magukra az emberek, de modern figurák és mesebeli hősök is feltűnnek. Rengeteg  képet  csináltam  csak néhányat  ízelítőnek :














    Nincs tündöklőbb látvány , mint a Piazza S. Marco. A tér nyugati keskeny részének árkádjai alól kilépve tárul fel teljes pompájában a világ legszebb tere. Csodálatos egység. Összbenyomása elragadó. 
    Ma is helytáll Petrarca megállapítása "Nincsen párja az egész földön".
    Szemben, a tér túlsó oldalán a Szt. Márk templom aranyozott kupolakeresztjei, mozaikjai és márványai csillognak szemkápráztatóan. Szent Márk SzékesegyházVelence legismertebb, leghíresebb látnivalója. 882-ben alapított csodálatos díszítésű épület, mely elemeiben, formavilágában megőrizte a bizánci építészet hagyományait. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotás...

    A Piazzetta a Szt. Márk tér méltó folytatása .Keleti részét a Doge-palota zárja le. A Palazzo Ducale nem csupán a fejedelem lakhelye volt, hanem elsősorban a köztársaság államhatalmának központja.
    A Rialtónál minden talpalatnyi helyen árusítanak.


    Sóhajok hídja Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát  és a börtönt összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan.  
    Az építmény a XVII. században készült, nevét onnan kapta, hogy egy börtönt köt össze a dózse palotájával, a rabok pedig nem túl jókedvűen haladtak át rajta - a börtön felé -, hanem mélyet sóhajtva.
    A Sóhajok hídjához nem csak borús legenda kötődik, hanem az örök szerelem lehetőségének hiedelme is. Ehhez a párnak a híd alá kell siklani gondolán és pontban napnyugtakor csókot váltani.



    Az idegenvezetőnk szerint   Velencét úgy lehet megismerni ha eltévedünk.  És igaza  volt . A sikátorokban sétálgatva  , a régi  épületek falai között  felejthetetlen élmény.


    No és természetesen hideg ide- hideg oda  azért  az olasz fagyit  meg kell kóstolni.


    Ja és persze  ne felejtsük a híres halpiacot.  

    Este  fáradtan, de sok sok élménnyel gazdagabban indultunk  vissza szálláshelyünkre Jesoloba. Na  megint  kaptunk  vacsorát!!!!   . Ezt  már nem is ragozom. Azt viszont el felejtettem  , de a reggelik nagyon finomak  voltak: a kicsi  friss zsemlék , kétszersült,  a mindenféle lekvárok, mogyorókrém, müzli, és  a mézes édes  kifliforma süti. szalámi és természetesen sajt.
    Harmadnap reggel kicsit később kelhettünk  és Padova felé vettük az irányt. Az időnk  kicsit szomorkás volt.
    A  buszról leszállva első amit megpillantunk a színesbőrű  árusok. Mindenfélét árulnak  és nagyon drágán. Állítólag  lehet  velük  alkudni , sőt kell is, de én ezt nem próbáltam. Igaz  nem is akartam venni semmit.  Aztán tovább menve megláttuk a piacot, ahol  a régiségektől a bútorokig, a ruhákon át  a kajáig , italig  mindent lehet venni.


    Aztán  egy rövid séta után a Szent Antal bazilikához érkezünk. Szent Antalt már életében is nagyon tisztelték az emberek, úgy hívták: A Szent. Szent Antal a szegények és a betegek gyámolítója .  A bazilikát az ő tiszteletére építette a város. Földi maradványait először Padova külvárosában temették el, majd amikor elkészült a bazilika, ünnepség keretében áthelyezték ide. Bagnoregiói Bonaventum atya, aki ekkor a rend generálisa volt, azt parancsolta, hogy nyissák ki a koporsót. Ekkor fedezte fel, hogy az eltelt idő (32 év) alatt a Szent nyelve csaknem épségében megmaradt. Azóta külön őrzik egy értékes ereklyetartóban. Majdnem 100 évvel később újra felnyitották a koporsót, akkor pedig az állcsontját tették át egy másik ereklyetartóba. Létezik egy monda, mely szerint, ha valaki megérinti a Szentet és kíván valamit, annak teljesülni fog a kívánsága. A bazilikához jobb oldalt hatalmas kolostor tartozik négy kerengővel, érdemes ide is kimenni a bazilika végigjárása után.



    A bazilika előtti téren áll Gattamelata ( Fekete macska) lovas szobra, mely Donatello alkotása.

    Sajnos az időnk egyre jobban megromlott, esni kezdett az eső ,   így aztán elindultunk hazafelé. Természetesen mint már írtam  Trojane-t  most sem hagytuk ki.
    Mire hazaértünk itthon meg elolvadt a hó 
    Hát ilyen volt a Velencei Karnevál. Ha valaki teheti okvetlen egyszer  nézze meg.