Velencei karnevál 2012 február

A Velencei Karneválon  jártam

2012 február  17-19 között a Velencei Karneválon jártam.  bár  kicsit  későn  de…………………….. tartok egy kis élménybeszámolót.

Kicsit  félve indultam neki a nagy útnak, mert  hát előtte  nem kicsi  hó volt. A busz Pécsről jött . Kicsit  megkésve érkezett és  hát  arra tényleg  nagyon nagy hó volt. Itt Zalaegerszegen a töredéke sem volt az ottaninak.  Beszállás a buszba  aztán irány Olaszország.

Az  út  gyönyörű  hegyek  között és  több alagúton át  vezetett Szlovénián át.

Utunk során letértünk az autópályáról azért, hogy saját szemünkkel és szájunkkal is meggyőződjünk arról, amit idegenvezetőnk mesélt a Trojane-i fánkról. Azt javaslom aki arra jár, feltétlenül menjen be ebbe a szép, tiszta sütödébe, nem bánja meg. Már kint finom illatok csábítanak mindenkit a vásárlásra, s kóstolásra. Bent pedig a szebbnél-szebb krémesek, torták, no és a csokis-lekváros fánk! A nyálam összecsordul most is, ha rá gondolok. Lehet venni egyet, kettőt, ha viszont 6-ot veszünk, akkor kapunk mellé egy hetediket is. Hazafele jövet még egyszer lekanyarodtunk Trojaneba, de ekkor már többet vásároltunk, gondolva az itthonlevő szeretteinkre.
Egyöntetű vélemény volt a buszon: isteni finom volt a trojanei fánk.

A „ fánkozás”  után irány tovább következő úti célunkhoz Triesztbe.

Trieszt  Észak –Olaszországi kikötő város. Az Adriai-tengerből nyíló trieszti öböl mentén található  ez az  olasz település.

A város központja az olasz egységről elnevezett tér, mely a tengerre nyílik, kilátással a mélyen ívelt partszakaszra. A Piazza Unità d’Italiát remek paloták szegélyezik, például a 19.század végén épített Városháza óratornyos épülete.

Trieszt egyik gyöngyszeme a hófehér márványból épült romantikus hangulatot árasztó palota.

Az épület eredetileg a Habsburg uralkodóház megrendelésére épült. A gyöngyként ragyogó épületnek legalább olyan híres a parkja, mint maga a palota. A Habsburg gyökerekkel rendelkező Miksa és Sarolta boldog, önfeledt napokat töltött itt.

A kastélyban megtekinthetőek: Miksa lakószobái, melyek hajókabinokra hasonlítanak, ugyanis a herceg  1854-től az osztrák haditengerészet főparancsnoka volt; Sarolta lakószobái; a vendégszobák; a téli és a nyári ebédlő; az információs szoba, mely bemutatja a kastély történelmét és a park építését valamint Amadeonak, Aosta hercegének lakosztálya 1930-as évekbeli racionalista bútorzattal. Minden szoba az eredeti, 19. század közepéből származó díszekkel, tárgyakkal, bútorokkal van berendezve (kivéve az információs szoba és a 20. századi lakosztály). Kiváltképp figyelemre méltó a zeneszoba, ahol valamikor Sarolta zongorázott, és most a kiállítás 7. szobája. A 19. szobában Cesare dell’Acqua festményei tekinthetőek meg, amelyek Miramare történetét ábrázolják. Végül a látogatók megtekinthetik a tróntermet, amelyet a 2000-es évek elején állítottak helyre korábbi pompájába.

A kastélyban töltött feledhetetlen élmények  és a naplemente után  indultunk tovább  Jesolo-ba  a szállásunkra.

Jesolo egy  üdülő „ város” . Ilyenkor kicsit  kihalt, de a Karnevál miatt azért  kinyitott néhány szálloda.

Lepakoltuk a cuccunkat a szobánkban és irány az étterem. Hát  mit is mondjak.  Volt saláta  minden mennyiségben aztán  az asztalhoz jött a pincér és  megkérdezte

_ suppe ???  pasta???

Na  most erre mit is mondjak. Ki ezt ki azt.

Aztán  mindenre fény derült!!!!!   A suppe  - a leves- hagymakrém leves volt. Szerintem  finom. Persze  jól megszórva parmezán sajttal. A pasta – hát  mint kiderült tészta- szóval  az rizottó volt. Nekem nem ízlett, mert valami  füstölt íz volt benne. Aztán jött a főétel. Két szelet  hús valami gombás „ mutymuruttyal” . Az íze nem volt rossz , de a köretnek melléadott párolt zöldbab  az  ………………  hát nekem hagyott kívánni valót maga után.  Végül is  nem feküdtünk le éhesen, de nem is feküdte meg a gyomrunkat a vacsora.

Másnap reggel indultunk  Velencébe.

Mikor  a kikötőbe értünk, hogy hajóval  átmenjünk Velencébe  hát  én mindenre számoltam , de ekkora tömegre  nem. Rengeteg ember, rengeteg nemzetiség.

A  hajóval indultunk át Velencébe. Na most aki  még nem látott tömeget  az el se tudja képzelni hogy ott Velencében  mi volt. Az a hatalmas forgatag, a beöltözött jelmezesek.

A hangulat  azonnal magával ragadta az embert. Én  nagyon élveztem a forgatagot.

Amit  Velencéről és a Karneválról tudni kell:

Velence fő csatornája a Canal Grande, mely egyszerre fő ütőere Velencének és egyben fő határvonala, hisz a csatornán átkelni csak 4 hídon lehet. Velence a „ lagúna királynője”  egy cölöpökre épült város.

Gondolák, csónakok és hajók tömege közlekedik a Canal Grandén, mely a Velencei karnevál idején még a szokottnál is forgalmasabb. Városnéző sétánk során többször kereszteztük a csatornát és elég jellemző volt, hogy közeledve hídjaihoz nőtt egyre jobban a tömeg, gyakorlatilag emberi dugót okozva.

Amiben eltér Velence a megszokott állapotától a karnevál idején az a még nagyobb tömegen túl a mindenhol jelenlévő jelmezesek, maskarások és arcukon maszkot viselő emberek sokasága. Többségében tradicionális jelmezeket öltenek magukra az emberek, de modern figurák és mesebeli hősök is feltűnnek. Rengeteg  képet  csináltam  csak néhányat  ízelítőnek :

Nincs tündöklőbb látvány , mint a Piazza S. Marco. A tér nyugati keskeny részének árkádjai alól kilépve tárul fel teljes pompájában a világ legszebb tere. Csodálatos egység. Összbenyomása elragadó. 

Ma is helytáll Petrarca megállapítása "Nincsen párja az egész földön".
Szemben, a tér túlsó oldalán a Szt. Márk templom aranyozott kupolakeresztjei, mozaikjai és márványai csillognak szemkápráztatóan. Szent Márk SzékesegyházVelence legismertebb, leghíresebb látnivalója. 882-ben alapított csodálatos díszítésű épület, mely elemeiben, formavilágában megőrizte a bizánci építészet hagyományait. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotás...

A Piazzetta a Szt. Márk tér méltó folytatása .Keleti részét a Doge-palota zárja le. A Palazzo Ducale nem csupán a fejedelem lakhelye volt, hanem elsősorban a köztársaság államhatalmának központja.

A Rialtónál minden talpalatnyi helyen árusítanak.

A Sóhajok hídja Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát  és a börtönt összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan.  

Az építmény a XVII. században készült, nevét onnan kapta, hogy egy börtönt köt össze a dózse palotájával, a rabok pedig nem túl jókedvűen haladtak át rajta - a börtön felé -, hanem mélyet sóhajtva.

A Sóhajok hídjához nem csak borús legenda kötődik, hanem az örök szerelem lehetőségének hiedelme is. Ehhez a párnak a híd alá kell siklani gondolán és pontban napnyugtakor csókot váltani.

Az idegenvezetőnk szerint   Velencét úgy lehet megismerni ha eltévedünk.  És igaza  volt . A sikátorokban sétálgatva  , a régi  épületek falai között  felejthetetlen élmény.

No és természetesen hideg ide- hideg oda  azért  az olasz fagyit  meg kell kóstolni.

Ja és persze  ne felejtsük a híres halpiacot.  

Este  fáradtan, de sok sok élménnyel gazdagabban indultunk  vissza szálláshelyünkre Jesoloba. Na  megint  kaptunk  vacsorát!!!!   . Ezt  már nem is ragozom. Azt viszont el felejtettem  , de a reggelik nagyon finomak  voltak: a kicsi  friss zsemlék , kétszersült,  a mindenféle lekvárok, mogyorókrém, müzli, és  a mézes édes  kifliforma süti. szalámi és természetesen sajt.

Harmadnap reggel kicsit később kelhettünk  és Padova felé vettük az irányt. Az időnk  kicsit szomorkás volt.

A  buszról leszállva első amit megpillantunk a színesbőrű  árusok. Mindenfélét árulnak  és nagyon drágán. Állítólag  lehet  velük  alkudni , sőt kell is, de én ezt nem próbáltam. Igaz  nem is akartam venni semmit.  Aztán tovább menve megláttuk a piacot, ahol  a régiségektől a bútorokig, a ruhákon át  a kajáig , italig  mindent lehet venni.

Aztán  egy rövid séta után a Szent Antal bazilikához érkezünk. Szent Antalt már életében is nagyon tisztelték az emberek, úgy hívták: A Szent. Szent Antal a szegények és a betegek gyámolítója .  A bazilikát az ő tiszteletére építette a város. Földi maradványait először Padova külvárosában temették el, majd amikor elkészült a bazilika, ünnepség keretében áthelyezték ide. Bagnoregiói Bonaventum atya, aki ekkor a rend generálisa volt, azt parancsolta, hogy nyissák ki a koporsót. Ekkor fedezte fel, hogy az eltelt idő (32 év) alatt a Szent nyelve csaknem épségében megmaradt. Azóta külön őrzik egy értékes ereklyetartóban. Majdnem 100 évvel később újra felnyitották a koporsót, akkor pedig az állcsontját tették át egy másik ereklyetartóba. Létezik egy monda, mely szerint, ha valaki megérinti a Szentet és kíván valamit, annak teljesülni fog a kívánsága. A bazilikához jobb oldalt hatalmas kolostor tartozik négy kerengővel, érdemes ide is kimenni a bazilika végigjárása után.

A bazilika előtti téren áll Gattamelata ( Fekete macska) lovas szobra, mely Donatello alkotása.

Sajnos az időnk egyre jobban megromlott, esni kezdett az eső ,   így aztán elindultunk hazafelé. Természetesen mint már írtam  Trojane-t  most sem hagytuk ki.

Mire hazaértünk itthon meg elolvadt a hó 

Hát ilyen volt a Velencei Karnevál. Ha valaki teheti okvetlen egyszer  nézze meg.