Plitvice 2010

Horvátországban Plitvicén jártam.

Nem is tudom hogyan kezdjem . A Kollégákkal úgy döntöttünk  hogy  szervezünk egy közös  utazást, kirándulást.

Rettegtünk, hogy az idő majd keresztül húzza  a számításainkat, de aztán  úgy gondoltuk, hogy ha  mi azt akarjuk , hogy jól érezzük magunkat  akkor ez sikerülni is fog.

Hát szerintem sikerült.

Már  hajnali 3/4 5 -kor akartunk indulni. Mondom akartunk , mert a sofőrünk ( kollégánk) kicsit elaludt. Semmi gond. SMS-ek  tömkelege és  máris  mindenki tudta , hogy kicsit  később lesz az indulás. Elmentünk  a kollégákért . Egy 9 személyes Opel  bérelt autóval mentünk. Mit  mondjak? Nagyon kényelmes  és jól felszerelt autó volt. Persze  volt kolléga aki mindjárt megpróbálta leamortizálni, de  hát azért szerencsére ez nem sikerült neki.Hogy  jól érezzük magunkat  a kb. 3 órás úton  vittünk magunkkal egy kis szíverősítőt. Aztán  irány a határ.

A határ túloldalán is gyönyörű táj tárult  a szemünk elé.

Aztán  az autópályán mentünk  tovább. Két  rövidebb alagutat is érintve.

Közben a hangulat  fokozódott. A  társaság egyre jobb kedvűbb lett.

Aztán megláttuk a táblát:

No  most  már közeledünk  Plitvicéhez. Közülünk  csak egy kolléga járt  ott , így csak hallomásból ismertük  mi többiek.

Aztán  megérkeztünk a parkolóba  és  megvettük a belépőket  a Plitvicei  Nemzeti Parkba.

Amit erről a helyről  tudni kell?

A Nemzeti Park területe 295 km2, ebből a tavak felülete 2 km2. A tizenhat tó észak-déli irányban, fűzérszerűen húzódik a Kapela-hegységben. 190-200 vízesés köti össze őket. A számuk változó, a vízbőségtől függően vannak időszakos vízesések is.

A Nemzeti Parkot 1949-ben alapították. Az egykori Jugoszlávia természetvédelemmel foglalkozó intézményei jól gondoskodtak a vidék fejlesztéséről, a beruházással nem takarékoskodtak. Munkájuk eredményét az UNESCO 1978-ban azzal ismerte el, hogy a Nemzeti Parkot felvette a Világörökség részei közé.

Egy szomorú „ nevezetesség” fűződik a Nemzeti Park közelmúltbeli történetéhez: 1991.március 3l-én itt tört ki a szerb-horvát háború. A szerbek elfoglalták a Park központi épületeit. A park a háború végéig szerb megszállás alatt állt. A szállodákat kaszárnyáknak használták. Az épületekben szörnyű pusztítást végeztek. Amikor a horvátok 1995 augusztusában a területet visszafoglalták, minden romokban hevert. Szerencsére a park természeti kincsei, az állat- és növényvilág nem károsodott.

Mi a P2 nél  parkoltunk és onnan indultunk megnézni a tavakat vízeséseket.  Itt hatalmas térképek tájékoztatnak a park útjairól, kilátópontjairól.

Innen 100 személyes elektromos hajóval megyünk át  a P3(Punta 3.) kikötőbe. A táj egyre csodálatosabb, pedig  még  nem is láttunk  jóformán semmit.

A kellemes környezetű tisztáson éttermek, emléktárgy árusok, vizesblokk áll a turisták rendelkezésére. Pihenés után, gyalogosan indultunk el  fölfedezni a tájat. Az erdőben  turistautak  teszik lehetővé  a barangolást.A szikla  partokra   le lehet menni ( már akinek nincs tériszonya) és megcsodálni a a szemközti oldal csodálatos  vízeséseit.

Sétálva a hegygerincen, több kilátópontról nézhettük meg a tavakat.  A vízesések zúgása halkan jutott fel a közel 100 méteres mélységből. Szótlanul, sokáig csodáltuk a látványt. Különösen érdekes volt a  tavon átvezető, nyújtott „S” alakú járda a sok apró emberrel. A tavak víztükrén, a vízeséseken a délutáni napfény csodálatos színekben tükröződött.

Hamarosan a vízesések hangja  dübörgéssé erősödött. 27 méter magasból 6 ágon ömlik a víz a sziklákra, permettel terítve be az arra járót. Felejthetetlen látvány volt. Egymás szavát sem hallottuk a víz dübörgése miatt. De nem is kellett beszélni. Sokáig csodáltuk a természet szépségét.
Aztán jött a dolog neheze . E sziklafalon  kívül egy  lépcső vezetett le  a vízeséshez. Hát én  itt kicsit  bajban voltam , de a kollégáim rábeszélésére , - meg hogy nagyon vigyáznak rám- neki indultam és " letáncoltam " a sok sok lépcsőn.Hát lejutni a több mint száz lépcsőn nem volt könnyű. De az  élmény fenomenális volt. A remegő lábaim ellenére  csodáltam ezt a hatalmas vízesést, hogy micsoda erő is rejlik a vízben.

A nagy vízesés tövénél megpihentünk, „kaptunk egy kis permetet” .
Vizesen, de  a látványtól lenyűgözve folytattuk utunkat most már  a fa járdákon. Alattunk  vízesések  mellettünk az átlátszó  nagyon tiszta tó. A szerpentines sétaúton meg-megállva búcsúztunk Közép-Európa egyik legcsodálatosabb természeti szépségétől.

Ezután még  a P1-hez  kisétálva  felültünk a Mecedes elektromos  buszra  és  visszamentünk  a kiinduló pontunkhoz  ahol   meguzsonnáztunk és autóba ülve elindultunk hazafelé.

Hazafelé  megálltunk  a 35 km-re levő Slunj-ban. Aki itt jár  azt nem szabad kihagyni. Ha még egyszer  erre járnék  akkor  a falut is bejárnám . Egy éjszakát itt tölteni biztosan felejthetetlen élmény. De sajnos  nekünk csak  körülnézni volt már időnk.

Slunj-ról annyit kell tudni hogy:

A Plitvicei tavaktól 35 kilométerre lévő kis falucska igazán vadregényes helyen fekszik.

A Korana és Slunjcica folyók találkozásánál és a gyors folyású patakok mentén évszázadok óta ott állnak a vízimalmok.A bátrak közelről is megnézhetik a vízeséseket, fából készült palló vezet át felettük. Ha kinyújtjuk a kezünket, megérinthetjük a fehér habokat, olyan közel van a rohanó folyó.

Élményekkel telve  indultunk tovább és  mivel  a GPS-ünk kicsit megkavart minket  hazafelé bementünk Zágrábba. Igaz  már este volt, de azért elmondhatjuk , hogy ott is jártunk.

Dobálózhatnék itt  hangzatos horvát szavakkal, felsorolhatnám a sok-sok tó, vízesés nevét,amit Plitvicen láttunk , de felesleges. Vannak útikönyvek, vannak internetes oldalak, aki abban látja a táj szépségét, hogy betéve tudja a hely minden egyes sarkának a nevét, az úgyis megtalálja. Feleslegesnek tartom azt is leírni, hogy milyen ritka növényfajtákat láttunk, és milyen halakat láttunk kibukni a vízfelszínre.

Azt mondják Plitvicét minden évszakban érdemes felkeresni. Hát nem tudom, biztosan . Most  mi ősszel voltunk ott és csodálatos.
Ha van még olyan olyan  olvasó, aki még nem járt a Tavaknál, annak remélem sikerült kis ízelítőt adnom Plitvicéből. Amit nem írtam le, azokat elmesélik a beszámolóhoz rögzített képek. A leendő utazóknak élménygazdag kirándulást kívánok !